Study trip reports

Trieszti anziksz (Töltéssy Zoltán)

2009 márciusában egy szűk hetet töltöttem Triesztben. Vendégtanárként adtam elő az egyetemen.

Miskolci szemmel nézve nagyváros Trieszt, két meglepő vonással. Igaz, hogy Olaszország része ez a tengerparti sáv, de a környék kétnyelvű: olasz és szlovén. Így szlovén feliratokkal is találkoztam. A másik meglepetés az volt, hogy szinte mindenütt tudtak angolul. Még a fagylaltozóban is, még a kínai boltban is.

A Trieszti Egyetem Fordítói Tanszékén fogadtak. Állandó segítőm egy igen kedves brit születésű kollegina volt, Jane Kellett Bidoli. (Természetesen, az egyik felmenője Ferenc József alattvalója volt Przemyslben.) Látogatásomat igen pontosan megszervezte, kéréseimet készséggel teljesítette, körbekalauzolt az egyetem épületében.

Három témában tartottam foglalkozásokat: fonetikából, diskurzuselemzésből és a metaforából.

Előre féltem a hangtantól — magamat próbálom idomítani a brit kiejtéshez, s most egy ismeretlen „dialektussal” szembesülök. Hogyan fogom megérteni a hallgatókat, miféle sajátos hangképzésre kell figyelnem, ők hogyan akceptálják fellépésemet. Félelmem alaptalan volt. Utóbb belátom, a fiatalok hivatásos fordítók lesznek, akik írásban is, szóban is helyt kell, hogy álljanak. Jól oldották meg a különböző nyelvtörő feladatokat, a hallásuk kifinomult volt, szókincsük gazdag.

Ebben a csoportban találkoztam egy fiatalemberrel, aki nemcsak érdeklődött a magyar nyelv iránt, hanem tanulta is. Néhány bemutatkozó mondatig eljutottunk, persze magyarul. Sajnos, az egyetemen pillanatnyilag nincs magyaroktatás, volt valamikor, de most érdeklődés hiányában nincs.

A fiatalok számára nem volt ismeretlen a diskurzuselemzés. Mint jövőbeli fordítók az Európai Unión belül, fel kell ismerniük a szövegek belső összetartó kapcsainak hálózatát. Jóleső érzés volt, hogy olyan témában dolgoztam velük együtt, amit itthon is, Triesztben is ugyanúgy fontosnak találunk, ugyanolyan részletességgel oktatunk.

Érzésem szerint ha valamiben új ismeretet adtam át, akkor az a fogalmi metafora volt. A hallgatók rögtön vették a lapot, értelmezték a mondottakat, aktívan bekapcsolódtak az elemzésbe. Ők maguk adtak olasz nyelvi példákat, tehát a példatár, amit itthon összeállítottam, rögtön bővült. A foglalkozás végén az egyes kultúrákhoz köthető speciális nyelvi metaforákról beszéltünk és szembeállítottunk olasz és magyar példákat.

Noha mindig voltak késő hallgatók, akik megérkeztek, azok aktívak voltak, bekapcsolódtak a munkába, kérdeztek, értelmeztek, kommentáltak. Nyitottak voltak és segítőkészek. Egy rossz szavam nem lehet.

Szabad időmet a városban töltöttem. Az első utam a tengerhez vezetett, a kikötői sétány, a Molo Audace … A belváros jellegében két különböző részre osztható. A modern belváros olyan, mintha Pesten a Nagykörúton sétálnék. Monarchia korabeli épületek hasonló ízléssel megépítve. De van egy mediterrán jellegű kerület, mely középkori alapokra épült. Szűk sikátorok, melyek meredeken futnak föl az erőd felé. Másutt lépcsők vezetnek föl a dombra. Néhol a három-négyemeletes bérházak között vállszélességnyi utcácska a tér. Ebbe a negyedbe el kellett mennem, mert az Italo Svevo Irodalmi Múzeumban van egy szobácska, ahol megismerkedhetünk James Joyce pulai és trieszti éveivel, s megtudhatjuk, hogyan lett az Ulysses főhőse Virág Lipót Szombathelyről.

Londoni beszámoló (Mudris Anikó)

Mudris Anikó vagyok, immár végzős hallgató a Miskolci Egyetemen. Az Erasmus ösztöndíj lehetővé tette számomra, hogy a 2009/10-es tanév őszi szemeszterét Londonban tölthessem, mint a Middlesex Egyetem hallgatója. Életem egyik legnagyobb élménye és lehetősége is volt. Főként angol irodalmat tanultam. Összesen négy modult vettem fel, ami a tárgyak megfelelője annyi eltéréssel, hogy egy modul tartalmaz előadást és szemináriumot is. Így végül is összesen hét tárgyam volt, három modul az angol irodalommal kapcsolatban, s egy az íráskészséggel.

Mindezt pontosítandó, bemutatom a tárgylistámat. A következő modulokat vettem fel: Kritikai olvasás (a vett művek: Hamlet, Northanger Abbey, Dracula), XX. századi angol irodalom (Sons and Lovers, versek, Mrs Dalloway, The Heat of the Day), Literature and Otherness: Empires and Animals – 1880 to the present (The Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde, Heart of Darkness, The Island of Dr Moreau, Tarzan of the Apes, The Adventure of the Creeping Man, A Passage to India, és más kötelező olvasmányok a kapott olvasókönyvből), illetve az English for Academic Purposes nevű modult.

Különösen élveztem az órákat! Nemcsak mert érdekesek voltak, a tanárok hozzáállása is lenyűgözött. Igyekeztek az óra minden egyes percét hasznossá és érdekessé tenni. Sokat tanultam a szemeszter alatt. Nemcsak az angol tudásom fejlődött jelentősen, hanem egy új látásmódot is elsajátítottam az oktatás során tapasztaltak miatt. Sokkal inkább igyekszem kritikai módon írni, megfogni a dolgok lényegét. Ezt teljes mértékben Londonban sajátítottam el. Természetesen nem volt könnyű. Egyesek talán azt hihetik, hogy ez az időszak csupán nyaralás, de igen sokat kellett tanulnunk is. Nem egy alkalommal könyveket kellett elolvasni a következő órára, s valóban aktívnak kellett lennünk, máskülönben nem vehettünk részt az órákon.

Bár a campus, ahol én tanultam meglehetősen kicsi, mégis nagyon szép volt.  A Londonra jellemző parkosítás ott is érezhető volt, ugyanis közvetlenül a campus mellett található egy szép park, a Trent Park. Az egyetem ezen campusa is erről kapta nevét. Meglepő volt számomra, hogy mennyi állat él az egyetem területén. Nem egyszer találkoztunk rókával, nyúllal, míg a mókusokkal kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha házi kedvencek lettek volna. Volt, ami simogatni is engedte magát.

A kint töltött időszak azonban nemcsak tanulással, hanem városnézéssel is telt. Igyekeztem bejárni London minden egyes pontját, nem pusztán a nevezetességekre koncentrálva. Természetesen azokat sem hagytam ki, de a londoni életérzést igyekeztem megfogni. Camden Town, London egyik városrésze volt az egyik kedvence sokunknak. Főként a rock kocsmákról híres a fiatalok körében. Nem véletlenül igen mozgalmas az éjszakai élet ezen a részen.

Barátokat főként a csoporttársak közül szereztem, de a kollégiumi élet során is sikerült ismerkednem. Európa több pontjáról is van már ismerősöm. Nagyon érdekes volt számomra más országok kultúrájával találkozni, különösen, mikor szinte teljesen megegyező szavakat fedeztünk fel egymás nyelvében.

Elsődleges célom a nyelvtanulás és a tapasztalatszerzés volt ezzel a londoni úttal, azonban sokkal többet kaptam. Eleinte kicsit nehéz volt, teljesen egyedül, de ez nem tartott sokáig. Mindenki nagyon segítőkész volt, a szervezők, s a tanárok egyaránt. A kollégium felelőse mindig szívesen segített nekünk, még éjjel is, mikor kizártuk magunkat a szobánkból. Nagyon örülök, hogy megkaphattam ezt a lehetőséget. Egy olyan arcát ismerhettem meg Londonnak, s az embereknek, amit könyvekből nem tudtam volna.

Londoni beszámoló (Szabóné dr. Papp Judit)

2009 októberében egy hetet volt alkalmam eltölteni Erasmus-vendégoktatóként a londoni Middlesex University angol tanszékén. Vendéglátóm, aki a programom megszervezésében, de gyakorlati dolgokban (pl. szállásszerzés) is maximálisan segített, Dr Billy Clark volt.

Az egyetemen elsősorban olyan nyelvészeti tárgyakból tartott órákat látogattam (és az ezeket tartó kollégákkal konzultáltam), amelyeket itthon is szoktam tartani. Ezek a Core Concepts of Language Analysis (ami a mi Bevezetés a nyelvészetbe című tárgyunknak felel meg – itt a fonetika órát láttam), Studying English Language, Creating and Understanding Meaning (ezen a néven fut a Szemantika) és az ún. Proposition Module voltak. Az utóbbi tárgy keretében készítik fel a hallgatókat a nyelvészeti szakdolgozat megírására. Az általam látott –igen érdekes – órán például azzal foglalkozott a csoport, hogy milyen kutatási módszereket milyen feladatok megoldására, milyen kérdések megválaszolására lehet felhasználni, mik az előnyeik és hátrányaik. Ilyen órákat a mi BA-kurzusunkon belül is érdemes lenne a nyelvészeti sávban bevezetni.

A hallgatók összetétele teljességgel multikulturális és a szó szoros értelmében véve is sokszínű volt: minden csoportban voltak színesbőrű diákok és a korösszetétel is változatos volt. Az oktatás rendszere más, mint a mi BA-programunké: jóval kevesebb a tárgy (ezek viszont jóval nagyobb kreditszámúak), és van egy-két egyéni konzultációra fordított hét is a szemeszter során. A nyelvészeti tárgyakból nincsenek vizsgák (amit egyébként ott sem mindegyik kolléga helyesel), hanem a hallgatóknak a félév folyamán meghatározott időpontokban különböző feladatokat kell beadniuk, illetve prezentációkat kell tartaniuk. Általános módszer volt, hogy az órákon a diákok az oktató által elkészített handout alapján kisebb csoportokban a tárgyalt és otthon előzőleg elolvasott anyaghoz kapcsolódó gyakorlati feladatokat oldottak meg. Megkaptam azt a 180 oldalas (!), mindenre kiterjedő programleírást (Student Programme Handbook 2009/10), amit minden ottani hallgató is megkap, ezt szívesen az érdeklődő kollégák rendelkezésére bocsátom.

A hivatalos egyetemi program mellett egy napom volt városnézésre és egy-két (lexikológiai, illetve nyelvfilozófiai tárgyú) szakkönyv beszerzésére is.

Oului beszámoló (Magnuczné dr. Godó Ágnes)

In April, 2011, I took part in an Erasmus visit at Oulu University, Finland. I was impressed by the effectiveness with which the English Department is run and their concern to cater for the individual needs of the students. This was the most evident in the large number of online courses, which, however, does not mean that the students have hardly any personal contact with the instructors. Such online courses start with an intensive block of 6-10 contact lessons, which are followed by a period of individual work and online consultations. During these consultations, the instructor and 2 students discuss assignments and further tasks through a video-telephone system requiring personal presence. The written assignments are sent to the instructors through a special system called “Urkund”, which checks if the particular essay has borrowed parts from online resources and highlights these parts for the instructor. For this reason and also because the language level of the students is, in general, impressively high, and they can exercise a lot of choice in their study matters, the idea of cheating is almost unknown, and the students have a positive attitude to learning. I was interested to see though, how they cooperate with a foreign lecturer as I had been forewarned that students are in general quite passive despite the fact that they have many such intensive courses with “fly-in” teachers. My experience was absolutely positive: the students were very cooperative and volunteered to share a lot of information about their language and culture. Overall, I enjoyed my stay very much; it was interesting to see an educational system and a lifestyle so different from ours.

Comments are closed